Nagyon kedves topiktárstól, akivel azonos a hobbink, és időnként összefutunk, kaptam egy szerkentyűt:

Hú, ez mi? Amikor szétnyitottam látom án, hogy kis gombaformák vannak belül, olyan, mint egy gorfrisütő. Orosz módra, mert orosz darab, 5 rubelért adták annak idején a GUM áruházban. É másutt.

Ha sütő, hát süssünk benne! De mit és hogyan?

Hihetetlen szerencsém volt, azon a találkozón, amikor a sütő hozzám került, részt vett egy hazánkban élő orosz hölgy, aki megígérte, küld nekem receptet.

Igéret szép szó, meg is kaptam hamarosan, köszönöm.  Végre, három hónap múltán időm is lett kipróbálni. (Ma egész nap sütöttem.)

Elkészítettem a tésztát, ami meglepő módon alig tért el az előbbi posztban leírt süteményétől. Szintén hidegen kell tartani, és dagad,dagad....

Az első adagot - ismeretek hiányában -  úgy tettem bele, hogy mindkét oldali gombaformába nyomtam  tésztát, aztán összecsukva sütőbe vele. Pár perc múlva minden oldalán folyott ki a tészta.
(Melyik is volt az a film, amiben a pékség vagányai tésztát tesznek a kicsit fogyatékos segéd szekrényébe, és ez műszak végére "kikel"?  Virágot Algernonnak, jól emlékszem?) Na, ez jutott eszembe, és már láttam, hogy, mint a purhab, elönti a házat az orosz sütemény. (lásd még: az oroszok már a spájzban/sütőben vannak!)

Háromszor kellett kiszednem, és levakarnom, mire az első adag átsült. Ám a tapasztalat meghozta gyümölcsét (képzavar) - a következőkben nagyon formás kis gombicák készültek. Befejezés holnap. 

 Másnap készítettem keserűcsoki mázat a gombafejekre, belemártogattam és hamm..
majdnem mindet megettük, mire észbekaptam, hogy fotózni is kellene a készárut.

Finom, könnyű, mint a babapiskóta.

Már agyalok a sós-gombás változatán, a IV.NGT-re.

Hála M.-nek.