Elhatároztam, hogy minden japán ételt, amivel majd találkozom leírok, fotózok.
Kép nem sikerült mindegyikről, de mesélni tudok.
Az első igazi találkozásom a japán kajával (tov. JK) nem túl romantikus, a Tokio Station labirintusában esett. Amíg a vonatunkra vártunk (Hikari Shinkanzen) valami ebédféle után kellett nézni. A kínálat olyan bőséges, hogy nehéz választani több tucat vendéglő közül.. Végül egy take out megoldást választottunk, mert a kényelmes, leülős fogyasztáshoz kevés időnk volt. Egyszerű rizs és valamilyen rántott gombóc egyveleget választottunk, amiről kiderült később, hogy tkp. rántott csirke, kicsit meggombócolva. Finom volt.
Persze kaptunk hozzá törlőkendőt, pálcikát, fűszereket - helyes kis csomagba kötve.
Itt ért az első kultúrsokk, amikor fizettem, és valamennyi yent hagytam a pulton, a pincér kedvesen felvilágosított, hogy Japánban nincs borravaló.
Take out persze olcsóbb is van, én 850-et fizettem egy adagért.
Igen,és az első gasztro élményem még a Naritán történt, ugyanis vettem egy fél literes zöld teát. Kb. min. tízféle közül választhattam, megkérdeztem az eladó lányt szerinte melyik a legjobb. Később "vadásztam" erre a márkára, tényleg jó ízű, üdítő volt.
Persze a vonaton is lehetett vásárolni, a nálunk is ismert "zsúrkocsiról". Szendvics, rágcsálni való, bento, italok, kávé. A kávé finom , bár kissé gyenge az én ízlésemnek. Talán ez volt az egyetlen, a kenyéren kívül, ami hiányzott a étkezések során.
Amikor 6 óra vonatozás után megérkeztünk Matsuyamába a vendéglátóinkhoz, már kicsit éhesen - hagyományos JK várt bennünket. Saláták, hal, rizsháromszög. De erről majd holnap.